Gyerekversek (Gazdag Erzsi)

GYEREKVERSEK GAZDAG ERZSI TOLLÁBÓL

A BOHÓC KÖSZÖNTŐJE

Jancsi bohóc a nevem,
Cintányér a tenyerem.

Orrom krumpli, szemem szén,
Szeretném, ha szeretnél.

Velem nevetsz, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz, elmehetsz!

Szívem, mint a cégtábla,
ruhámra van mintázva.

Kezdődik a nevetés,
Tíz forint a fizetés.

Ha nincs pénzed, ne nevess.
Azt nézd, innen elmehess!

A LEGSZEBB MÁJUS

Május első hajnalán,
Kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is,
Öreganyám udvarán.

Szép ünnepet! Jó ünnepet!
– köszöntött a tulipán.
Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!
– felelt rá a nagyanyám.

Ekkor léptem udvarunkba,
S így fogadott nagyanyám:
Ez a május a legszebbik,
Mert megjött az unokám!

ÁLMOMBAN

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
Kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
Két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
Csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
Koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
Még most is sajnálom.

ARANYPÁVA

Fölszállt a nap:
Aranypáva
Hajnali ég udvarába.
Aranytollát vedli, hányja,
Hajnali föld udvarára.

Ékes lábát váltogatja,
Estig magát mutogatja.

A KISKAKAS RÉZGARASA

Elgurult egy rézgaras,
Fölkapta egy kis kakas.

Ha fölkapta, jól tette,
A bögyébe betette.

De a bögye kidobta,
Mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:
“Búzát adjál, ne garast!”

Kis kakas a piacon,
Búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,
Most már békén megélnek.

LILA FECSKE

Piros dróton ült a fecske,
Piros dróton lila folt,
Mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
Ibolyaszín kiskabátban,
Lila volt a háta, szárnya,
Földre hullott lila árnya,
Gyufa-vékony, lila lábon
Álldogált a piros ágon,
Lila volt a szeme csíkja
Lila, mint a lila tinta.
Április volt, jött az este,
Meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
Én hagytam ott végül is.
Lila csőr, lila toll,
Most is ott ül valahol.

A RIGÓ LEVELE

Levelet írt a rigó,
Frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
Elolvastam róla.
Rigó – rovás – írással
Két lábával írta:
Jó lenne, ha valaki
Ebédelni hívna.