Versek Mikulásra

VERSEK MIKULÁSRA

SZALAI BORBÁLA: LEVÉL A TÉLAPÓNAK

Kedves öreg
Télapó!
Azért írok levelet,
úgy kéne egy
hintaló,
hozzál nekem, ha lehet.
És még hozzál
vonatot,
autót, labdát, furulyát,
fenyőt is egy
jó nagyot
meg egy élő kiskutyát!
Tisztelettel:
Kis Balázs
kiscsoportos
óvodás.

ZELK ZOLTÁN: MIKULÁS

Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte
s vígan fut vele a szél.

Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll elidőz,
egy-egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,
melyben gyereknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó, vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor…
S már továbbmegy – szél és felhő
nem éri utol.

CZEGLÉDY GABRIELLA: ERDŐN ÉS HAVAS HEGYEN

Hócsizmás,
hóbundás,
nagyszakálla
zúzmarás.
Arca piros,
hideg csípte,
csengős szánon
szarvas vitte.

Erdőkön és
havas hegyen,
repült a szán,
szélsebesen.
Télapó a nagy
zsákjából,
szétosztott a
boldogságból.

VERESS MIKLÓS: MESE A MIKULÁSRÓL

Erdő mélyén farakás,
ott lakhat a Mikulás.
Piros arca, mint a kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalolj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya félvagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints –
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!

GALAMBOS BERNADETT: AZ AJÁNDÉK

Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.

Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
járnék csengettyűkkel,
fehér holdsütésben.

Mikulás ha volnék,
szívem arany lenne:
aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!

TORDON ÁKOS: TÉLAPÓ BUNDÁJA

Télapónak hóbundája
rongyos lett a sok hordásba,
sok hordásba, viselésbe,
ide-oda sietésbe.

Hópihe táncol a hóesésben,
vásik a bunda a viselésben,
sok viselésben elvásik,
bizony, jó lenne már másik.

Ágba akad, tovább szakad,
ám Télapó nagyot kacag:
ha szétszakad, azt se bánja –
több hó hull majd a világra.

Hópihe táncol a hóesésben,
vásik a bunda a viselésben,
sok viselésben elvásik,
jövőre megládd, lesz másik.