A diszlexia a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. A diszlexiások nehezen tudnak megtanulni olvasni a hagyományos tanítási módszerekkel, de sok gyakorlással és a megfelelő pedagógiai módszerekkel ezek az akadályok leküzdhetőek. 🙂
Két típusú diszlexiát különböztetünk meg: fejlődési és szerzett diszlexia. Az előbbi kialakulásáért örökletes okok, az idegrendszer részleges fejletlensége, születés során bekövetkezett károsodások, vagy baleset következményei a felelősek. A szerzett diszlexiát környezeti tényezők, lelki okok, hátrányos szociális helyzet, módszertani hiba az olvasástanításnál, vagy az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása) okozhatják.
A diszlexia tünetei:
- betűcserék, betűtévesztések (b-d-p, n-m)
- hangokat nehezen tudnak megkülönböztetni (b-d-p, k-g, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű)
- szókincsük szegényes
- nehezen és lassan olvasnak, sok hibával
- nehezen tudnak mondatokat alkotni, fogalmazni
- nehézségek a szövegértésnél
- nem értik meg a szólások, közmondások, viccek jelentését
- rossz a térbeli (jobb-bal irányok keverése) és időbeli tájékozódásuk
- gyenge ritmusérzék
- rövid ideig tudnak figyelni egy adott feladatra
- fáradékonyság, magatartászavarok
A diszlexia nem betegség és nem is fogyatékosság. A legfontosabb, hogy a szülő fogadja el és támogassa gyermekét, dicsérje, bíztassa. A diszlexiás gyerekek és felnőttek más területeken sokkal jobb teljesítményeket érhetnek el, illetve átlagtól eltérő képességekkel is rendelkezhetnek, pl.: kreativitás, gondolkodás és meglepő logikai kapcsolatok felismerése, a nagy összefüggések meglátásának képessége, a háromdimenziós gondolkodás és a jó vizuális, térbeli érzékelés képessége, jó probléma-megoldó képességek, jó beszédkészség.
A diszlexiás tanulóknak több időt kell szánni a gyakorlása. A szülő változatosabbá, élvezetesebbé teheti gyermeke számára az olvasást. Kezdetben rövid meséket olvasson, majd gyermekével közösen beszéljék meg a történetet, sorolják fel a szereplőket, helyszíneket. Majd egyre hosszabb szövegeket olvasson a szülő és a gyermek is.
A tanulók fejlődése szempontjából nagyon fontos, ha az otthoni tanulás előtt közösen mozognak a szülővel együtt (érdemes olyan mozgásformát, sportot választani, amiben a gyermek önbizalma erősödik). A mozgásfejlesztő gyakorlatok hasznosak a diszlexia terápiában, melyek segítségével a gyermek ellazulhat, oldódhat és ami a legfontosabb, játszhat:). Ilyenek például az indiánszökdelés, ugróiskola, ugrókötelezés, egyensúlyi gyakorlatok, célbadobás. Nagyon fontos, hogy ezek a játékok valóban játékok maradjanak, ne legyen teljesítménykényszer alatt a gyermek.
