ADHD = figyelemhiányos hiperaktivitás zavar
Az ADHD tünetei általában korán jelentkeznek (6-7 éves korban a fiúknál, lányoknál később). Ha a tünetek legalább 2 közegben előfordulnak (otthon – iskola – társakkal való viselkedés) és legalább fél évig fennállnak, akkor forduljunk szakemberhez (pl.: pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus, Pedagógiai Szakszolgálat – Nevelési Tanácsadó).
Figyelmetlenség tünetei:
- nem figyel, mikor beszélnek hozzá
- nem követi az utasításokat
- nem fejezi be a játékot, feladatait
- nem figyel a részletekre a feladatoknál (gondatlansági hibák)
- nehézségek a feladatok, tevékenységek megszervezésében
- nem tudja figyelmét az adott játékon, feladaton tartani
- kerüli azokat a feladatokat, melyek folyamatos odafigyelést és gondolkodást igényelnek
- gyakran elvonják figyelmét külső ingerek (zajok)
- feledékeny a mindennapi tevékenységekben
Ha a fenti tünetekből legalább 6 jellemző gyermekünkre, akkor kérjük szakember segítségét!
Hiperaktivitás tünetei:
- keze-lába állandóan mozog, fészkelődik
- állandóan mászkál, rohangál, ugrál
- nehezen tud egy helyben ülni (pl.: iskolapadban)
- nem tud önállóan és nyugodtan játszani
- túl sokat beszél
- türelmetlen, nem várja meg a kérdést, túl gyorsan válaszol
- gyakran félbeszakít másokat
- nehezére esik várakozni
- kommunikáció, együttműködés nehézkes (főleg a kortársaival)
- gondolatai gyorsan és állandóan változnak, ugrálnak
A hiperaktivitás tüneteiből is legalább 6-nak teljesülnie kell, mielőtt szakemberhez fordulnánk!
Az ADHD-vel küzdő gyermekekre jellemző, hogy az érdeklődésüket hamar elvesztik játék, tevékenység, feladat közben, nem kitartóak azok elvégzésében, rövid távú memóriájuk gyenge, hangulatuk hullámzó, nem alakulnak ki tartós barátságok, nem érzik át a szociális helyzeteket (pl.: hogy kell bánni kisebb gyermekekkel).
Az ADHD-s gyermekek fejlesztése érdekében többféle lehetőséget, eszközt, terápiát alkalmazhatunk, figyelembe véve a gyermek érdeklődését, életkorát és állapotát (pl.: mozgásterápia, családterápia, viselkedésterápia, sportolás, számítógépes programok).
A gyermekek fejlődéséhez fontos, hogy kialakítsunk egy olyan környezetet, ahol vannak bizonyos szabályok és határok, melyeket egyértelműen alkalmazunk minden helyzetben. Keressünk gyermekünk számára egy érdekes tevékenységet, hobbit (pl.: sport, mozgásterápia, kutyaterápia, lovaglás, állatok gondozása, színház, mozi, olvasás, társasjátékok, művészet – rajzolás, festészet, zene). Alakítsunk ki mindennap olyan kétszemélyes helyzetet, amikor csak a gyermekre figyelünk, beszélgetünk, játszunk stb. Folyamatosan kapjon a gyermek visszacsatolást a munkájáról, feladatairól, saját magáról – értékeljük, dicsérjük őt. (Kialakíthatunk egy jutalmazó rendszert, ahol megfogalmazzuk, hogy mikor és miért kaphat jutalmat a gyermek.)
