Kiskoromban nyersen esznek, ízét adom a levesnek. Barátom a petrezselyem, egy csomóba kötik velem. (répa)
Gyümölcs vagyok, édes vagyok, ha megértem, piros vagyok. (alma)
Tesznek hozzá, kisebb, vesznek belőle, nő. (gödör)
Nádcsontom van, papír húsom, farkam spárga, szállok, mint a madár, melynek szél a szárnya. (papírsárkány)
Vásárban nem veszed, szirupba nem teszed, még sincs édesebb. (álom)
Se keze, se lába, mégis inget húz magára. (párna)
Kézzel vetegetik, szájjal aratgatják. (könyv)
Ide leng, oda leng, egyszer fent van, máskor lent. (hinta)
Fenn lakom az égen, melegít a fényem. Sugárból van bajszom, este van, ha alszom. (Nap)
Körbe-körbe járok, soha meg nem állok, fáradt mégsem vagyok. (Föld)
Tolla van, de nem madár, négy lába van, mégsem jár. (ágy)
Éjjel üres, nappal tele, akár táncolhatsz is benne. (cipő)
Hajó, bár vizet nem látott, elsimítja a hullámot. (vasaló)
Egy lyukon bebújsz, két lyukon kibújsz. Amikor bebújtál, már ki is bújtál. (nadrág)
Fele a markomban, fele az ajtóban. Kezet fog mindenkivel, aki jön, vagy megy. (kilincs)
Vaskobakját szorongatják, a lábát egy lyukba dugják, egyszer-kétszer megforgatják, de sosem táncoltatják. (kulcs)
Nem láthatod, nem foghatod. Nem eheted, nem ihatod, még sem tudnál nélküle élni. (levegő)
A napfénytől nem nagyon félnek, csupán sötét éjben élnek. Oly vidámak, úgy ragyognak, reggel szépen elalusznak. (csillagok)
Lába nincs, mégis sebesen fut. (szél)
Négy lába van, mégse jár, konyhában, szobában áll. (asztal)
Tüske elöl, tüske hátul, kiáll minden oldalából. (sündisznó)
Fűben csúszik, fűben mászik, vízben siklik, el nem ázik. (kígyó)
Vízben élek, brekegek, szúnyoglábon élek, a gólyától félek. (béka)
Behúzódik a sarokba, a hálóját szövi, fonja. (pók)
Egész nyáron vígan él, cirip, cirip, így zenél. (tücsök)
Szürke színű a bundája, hosszú, vékony farkincája, finom sajt a vacsorája, ravasz macska les reája. (egér)
Csengő cseng a nyakában, kint legel a határban. Türelme nagy, orra pisze, puha gyapjú göndör szőre. (bárány)
Turcsi orrú a mamám, kunkori a farkincám. (malac)
