Istálló a lakása, asztala a jászola, a sörényét meg-megrázza, rányerít a friss szénára. (ló)
Két szomszéd lakik egymás mellett, mindenkit látnak, csak egymást nem láthatják. Ha tükörbe pillantasz, kitalálod. (szem)
Hagymás és a fejeden van. Lehet szőke, barna, ősz, fekete, vagy vörös. Erősödik, ahogy nősz. (haj)
Állandóan szép vagyok, de büszke biz nem vagyok. Karácsonykor ragyogok, rám Jézuska mosolyog. (fenyőfa)
Fürtös bogyóm piros színes, még sem vagyok elég ízes. (ribizli)
Medve is szereti, ember is megeszi, farkas, róka, nyúl, hozzá sem nyúl. (málna)
Kedvelem a zsenge füvet, lágy akár a selyem. Mek-mek, én csak annyit mondok: kóstold meg a tejem. (kecske)
Fürge állat, hogy is hívják, ugrál ágról, ágra, mogyorót gyűjt nagy serényen a fa odújában. (mókus)
Föld alatt sötétben ásom éjjel-nappal a lakásom. (vakond)
Rózsaszínű pici kígyó, lábak nélkül mozdul, füvek alatt, föld alatt alagutat fúr. (giliszta)
Icipici repülő, vizek fölött, bokrok között szita szárnyakon röpködő. (szitakötő)
Pálmafalevelet eszem, mert a nyakam hosszú nekem. (zsiráf)
Nincs kezem, nincs lábam, csak tenyerem, meg öt ujjam. Tíz testvért akarok, télen igen hasznos vagyok. (kesztyű)
Égből hullok, fehér vagyok. Szeretem a kemény fagyot. Siklik rajtam szánkók talpa, víg csatákban vagyok labda. (hó)
Fejem gombóc, orrom répa, mégse vagyok ehető. A kalapom lyukas fazék, könnyen le is vehető. (hóember)
Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. (kesztyű)
Tegnap volt, holnap lesz. (ma)
Amennyit elveszel tőle, annyival több lesz belőle, minél gyorsabban pereg, annyival vagy öregebb. (idő)
Négy ága van egy fának: az egyik kizöldül, a másik gyümölcsöt terem, a harmadik hervadozik, a negyedik szárazon áll. Négy testvér egymást kergeti, de egymást soha el nem érheti. (évszakok)
Egy apának tizenkét gyermeke, egyik sem hasonlít a másikhoz, tizenkét testvér kergetőzik, de soha nem érik utol egymást. (hónapok)
Fejsze nélkül, kéz, nélkül, takaros kis ház épül. (madárfészek)
Van egy öregapám, ki mindig a háztetőn pipál. (kémény)
