Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, hóvirág,
Csupa öröm a világ.
Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Cirmos cica haj, hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj!
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.
Egy kismalac röf-röf-röf,
Trombitálja töf-töf-töf.
Trombitálja, víg ormánya,
Földet túrja döf-döf-döf.
Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
Apád is így csinálja.
Most már együtt zenélnek,
Kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!
Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja;
Síppal, dobbal, nádihegedűvel.
Kecske mondja: mek-mek-mek,
Nem ugrálok, én kendnek!
Kecske ment a kis kertbe,
A káposztát megette.
Siess, kecske, ugorj ki,
Jön a gazda megfogni!
Kukurikú, ki, ki, ki,
Gazdasszonyka, gyere ki!
Kukurikú, kiskakas,
Miért vagy oly taraja?
Azért vagyok taraja,
Mert a nevem kiskakas.
Orrom krumpli, szemem szén,
Szeretném, ha szeretnél!
Mozgatja a fejecskéjét,
És a két kis kezecskéjét.
Hajlik jobbra, hajlik balra.
Gyertek, gyertek, kezdjük újra!
Hopp mókuska, mókuska,
Vékony, karcsú Mariska.
A verebek tánca,
Szoknyátoknak ránca.
Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.
Megy a vonat kereke,
Felfele meg lefele.
Nyikorog és nyekereg,
Örülnek a gyerekek.
Kipp-kopp kalapács, kicsi kovács, mit csinálsz?
Kipp-kopp kopogok, sárga lovat patkolok,
Arany szeggel szegelek.
Kipp-kopp kalapács, mit kalapál a kovács?
Kalapálja a vasat, felszítja a parazsat.
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára.
Kanizsai, kanizsai állomásra,
Elöl ül a masiniszta,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Hosszú vonat tekereg,
Így játszik a sok gyerek.
Ha a vagon lép előre,
Mozdony lehet még belőle.
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
Szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica,
HEJ!
