Állatos gyerekversek

ÁLLATOS GYEREKVERSEK

WEÖRES SÁNDOR: BÉKÁK

Brekekex, brekekex, brekekex!

Gyere bújj a víz alá, ha szeretsz!

Idelenn soha nincs vad idő!

Idelenn sose hull az eső!

CSUKÁS ISTVÁN: ELEFÁNT

Hogyha volna egy tál fánkom,

megenné az elefántom.

Kevés lenne fele-fele,

Fánkból több is férne bele.

Éppen ezért nem is bánom,

Amiért nincs elefántom.

SZALAI BORBÁLA: CSIGABIGA

Kiszemelt a csigabiga,

Egy szép sudár jegenyét,

S elindult, hogy mihamarabb

Elérje a tetejét.

Úgy gondolta: ha felmászik

A jegenyefára,

Egyszeribe toronyház lesz

Pici csigaháza.

FÉSŰS ÉVA: SÜNDISZNÓCSKA

Tegnap korán esteledett,

Sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarba,

Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,

Melenget a mohapaplan.

Jó puha a földi fészek,

Aludjatok kis tüskések!

GARAY JÁNOS: MÉHECSKE

Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,

A méhecske többé nem ismer nyugalmat.

Repdes ide s tova virágról virágra.

Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.

Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,

S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet.

Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban,

“Sok kicsi sokra megy”, dúdolja magában.

NEMES NAGY ÁGNES: TARKA LÓ

Ment az utcán tarka ló.

Barna-fehér volt a ló.

Fényes nyaka, fényes feje,

Mint a héjából most kibújt

Barna-fehér vadgesztenye.

Mentem volna eléje,

Elmaradtam mögéje.

Barna-fehér sálja volt,

Úgy értem, hogy sörénye.

FÉSŰS ÉVA: BÉKANÓTA

Békakirály papucsának elveszett a párja,
Nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke, ebihalak serege,
Egy se lelte, úgy elnyelte fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
Keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke, ebihalak serege,
Egy se lelte, úgy elnyelte fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
Ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke, ebihalak serege,
Egy se lelte, úgy elnyelte fekete tó feneke!
Brekeke!…

TASNÁDI VARGA ÉVA: GÓLYAHÍVOGATÓ

Süt már a szép nap, zöld a határ.
Mikor jössz vissza, gólyamadár?

Délnek repültél tengeren át,
Sárgultak nálunk akkor a fák.

Ma friss levélkét ringat a szél,
S eltűnt a hó a hegy tetején.

Holnap is várlak, mikor jössz már,
Mikor jössz vissza, gólyamadár?