GYEREKVERSEK GAZDAG ERZSI TOLLÁBÓL
A BOHÓC KÖSZÖNTŐJE
Jancsi bohóc a nevem,
Cintányér a tenyerem.
Orrom krumpli, szemem szén,
Szeretném, ha szeretnél.
Velem nevetsz, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz, elmehetsz!
Szívem, mint a cégtábla,
ruhámra van mintázva.
Kezdődik a nevetés,
Tíz forint a fizetés.
Ha nincs pénzed, ne nevess.
Azt nézd, innen elmehess!
A LEGSZEBB MÁJUS
Május első hajnalán,
Kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is,
Öreganyám udvarán.
Szép ünnepet! Jó ünnepet!
– köszöntött a tulipán.
Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!
– felelt rá a nagyanyám.
Ekkor léptem udvarunkba,
S így fogadott nagyanyám:
Ez a május a legszebbik,
Mert megjött az unokám!
ÁLMOMBAN
Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
Kop-kop-kop, víg harkályt.
A nyulak füleltek,
Két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
Csörögve pöröltek.
A harkály, kop-kop-kop,
Koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
Még most is sajnálom.
ARANYPÁVA
Fölszállt a nap:
Aranypáva
Hajnali ég udvarába.
Aranytollát vedli, hányja,
Hajnali föld udvarára.
Ékes lábát váltogatja,
Estig magát mutogatja.
A KISKAKAS RÉZGARASA
Elgurult egy rézgaras,
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
A bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
Mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
„Búzát adjál, ne garast!”
Kis kakas a piacon,
Búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
Most már békén megélnek.
LILA FECSKE
Piros dróton ült a fecske,
Piros dróton lila folt,
Mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
Ibolyaszín kiskabátban,
Lila volt a háta, szárnya,
Földre hullott lila árnya,
Gyufa-vékony, lila lábon
Álldogált a piros ágon,
Lila volt a szeme csíkja
Lila, mint a lila tinta.
Április volt, jött az este,
Meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
Én hagytam ott végül is.
Lila csőr, lila toll,
Most is ott ül valahol.
A RIGÓ LEVELE
Frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
Elolvastam róla.
Két lábával írta:
Jó lenne, ha valaki
Ebédelni hívna.
