A CSÓKAI CSÓKA
Csókai csókának,
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
Ahogy így tűnődik,
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá,
Hogy kellene lenni.
„Nincsen annál könnyebb –
Neveti a róka –
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled.”
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
„Azt hiszem, galamb vagy” –
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka –
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
ZENGŐ ABC
Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengős csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete…
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
A CINEGE CIPŐJE
Vége van a nyárnak,
Hűvös szelek járnak,
Nagy bánata van a
Cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
Ő is útra kelni.
De cipőt az árva,
Sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
Szalad a vargához,
Fűzfahegyen lakó,
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
Nem ér ő most arra,
Mert ő most a csizmát
Nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
A bölömbikának,
Kár, kár, kár, nem ilyen
Akárki fiának!
Daru is, gólya is,
A bölömbika is,
Útra kelt azóta
A búbos banka is.
Csak a cingének
Szomorú az ének:
Nincsen cipőcskéje,
Máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
Repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
Egyre csak azt hajtja.
