Karácsonyi versek

KARÁCSONYI VERSEK

FÉSŰS ÉVA: KARÁCSONYKOR

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.

Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!

DONÁSZY MAGDA: KARÁCSONY

Karácsonyfa, Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelő csengettyű,
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyő ünnepén.

MADÁR JÁNOS: KARÁCSONY

Csillagfényben aranyág,
Aranyágon alma.
Őrzi három Télapó
Úgysem alszom el ma!
Egész éjjel csodálom
Ezt a szép fenyőfát,
Csillagfényes, csillagszórós,
Csilingelő ágat.
Karácsony, karácsony
Kisült a kalácsom.
Kóstoljátok, egyetek,
A mákosat is vegyétek.

CSANÁDI IMRE: KARÁCSONY FÁJA

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

WEÖRES SÁNDOR: SZÉP A FENYŐ

Szép a fenyő télen, nyáron
Sose lepi dermedt álom
Míg az ágán jég szikrázik
Üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
Érkezik az új esztendő
míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

WEÖRES SÁNDOR: NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.