MIKULÁS-VERSEK
GAZDAG ERZSI: MEGJÖTT A TÉLAPÓ
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
DONÁSZY MAGDA: TÉLAPÓ ÜNNEP
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!
OSVÁT ERZSÉBET: MENNYI APRÓ TÉLAPÓ
Hull a hó, hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek, mik ezek az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek sorba,
záporozó, habos hóban.
SZEPESI ATTILA: TÉLAPÓ ÉNEKE
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon,
szélvész paripán.
Hejhó ügyesen,
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt,
fénylő hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán,
villám-paripán,
végtelen utakon,
dobban szaporán.
G: SZABÓ LÁSZLÓ: TÉLAPÓ VÁRÁS
