NEMES NAGY ÁGNES VERSEI
UGRÓISKOLA
Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.
Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva járdaszélre,
zöld krétával nagyra, szépre,
mindenütt van, nézz oda,
itt-ott,
kip-kop,
egy-egy ugróiskola.
Egy,
egy,
egy,
páros,
egy,
páros,
fordulj vissza,
páros,
egy,
nem hibáztam, nagyszerűen
megy, megy, megy,
mi van hátra?
Páros, nem leszel te sáros,
itt a vége:
egy,
egy,
egy.
GESZTENYEFALEVÉL
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
HÁNY UJJA VAN?
Öt ujja van a gesztenyefalevélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, Hét ujja,
Hozzá még a hátulja.
HULL A BODZA
A mi utcánkban kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.
Kis bogyóját dobja, dobja,
lila lesz az utca-hossza,
kiabál is Bandi bácsi,
az autóját szappanozza.
Nem gondolok semmi rosszra,
de örülök, drága bodza:
tarthatom a gumitömlőt,
míg az autót szappanozza.
Őszi fényes napsütésben,
víztől fényes járdaszélen
szappanozza és lemossa –
hull a bodza,
hull a bodza.
A CSIGA
Húzgáltam egy kocsikát,
Úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
Betettem a kocsiba.
Jól húztam a kocsikát,
Kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
Lásson ő is világot.
ÉGI FAGYLALT
AKÁCFA
Akácfa, akácfa,
Sárga lombot hullató.
Kezemre kezemre
Mintha hullna sárga hó.
Mintha hullna sárga hó,
Csakhogy el nem olvadó.
Járda szélen nagy kupacban,
Színaranyként csillogó.
Hogyha belegázolok,
Hogy zizeg és hogy ropog.
Mit csinálsz te? kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban térdig.
