NYÁRI GYEREKVERSEK
BARS SÁRI: NYÁRELŐN
KÁNYÁDI SÁNDOR: NAPSUGÁR-HÍVOGATÓ
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!
DRÉGELY LÁSZLÓ: NYÁR
Süt a nap a rétre,
Házak tetejére,
Árnya sincs a fáknak,
Tűző napon állnak.
Kutak mélye száraz,
Fenekére láthatsz,
Marhacsorda bőgve
Fekszik ottan körbe.
Délibábos égen,
Megfordított réten,
Sehol sincs egy felhő,
Árnyat szövő kendő.
DRÉGELY LÁSZLÓ: NYÁRI TÁNC
Tarka réten,
fák alatt,
fiúk, lányok
játszanak.
Körbe állva,
táncot járva,
mindenkinek
víg a párja-
Velük mulat
tündér lánya,
napsugár a
koronája.
KERTÉSZ ÉVA: NYÁRI VIHAR
Eső koppan csengve cseng,
Nap eltűnik, villám csattan,
Itt a vihar, fuss el gyorsan.
Égi-tenger felhőcápa
Rettenetes nagy a szája,
A sok vizet csak okádja,
Megfullad a kert virága.
Részeg lett az erdő, mező
Megtépázta a jégeső.
Borzong a fa, mintha fázna.
Nocsak, elérte a nátha?
Gyors patakom kérve kérlek,
Mondd meg óceán nénédnek,
Zárja el a felhők csapját,
S küldje vissza a Napocskát.
OSVÁT ERZSÉBET: ARANYSZÁRNYÚ NYÁR
Aranyszárnyán száll a nyár,
tavaszhúgát váltja.
Sereg madár, víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
– mint drágakő, zöldek –
amíg lába, fürge lába
érinti a földet.
Pipacsot nyit, pirulót,
nefelejcset, kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót, hogyha bont –
a leggyönyörűbbet –
pacsirták dalolnak,
tücskök hegedülnek.
CSANÁDI IMRE: NYÁRMARASZTÓ
Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
millió!
millió!
Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske:
pitypalatty,
pitypalatty!
nyár, nyár,
itt maradj!
FECSKE CSABA: NYÁRI ÉJ
Pislákol a nyári Hold,
ellobban kanóca,
messzi rétről haza, most
biceg a kabóca.
Túl a parton zsong a nád,
brácsázik a béka
Fű bajszáról hull a gyöngy:
álmok buboréka.
