Őszi gyerekversek

ŐSZI GYEREKVERSEK

FÉSŰS ÉVA: ŐSZI KIRÁNDULÁS

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt, mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
őszi szél is tekereg.
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.
Gyertek gyorsan verebek!
Melegben a helyetek!
Ne ázzatok, ne fázzatok,
madárodú vár rátok!

NEMES NAGY ÁGNES: ŐSZI DONGÓ

VERES CSILLA: ŐSZI SUSOGÓ

PAP MÁRTA: ŐSZ-APÓKA

Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,.
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyet.

CSANÁDI IMRE: LEVÉLSÖPRŐ

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a
falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, –
sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

MENTOVICS ÉVA: ŐSZ

Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.
Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.

TASNÁDI VARGA ÉVA: ŐSZI VERS

Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.
Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.
Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.
Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!