ŐSZI GYERMEKVERSEK
KÁNYÁDI SÁNDOR: JÖN AZ ŐSZ
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
ZELK ZOLTÁN: ŐSZI DAL
Nyári esték, víg cigány,
apró tücsök, ég veled!
Így búcsúznak a fűszálak,
virágok, falevelek.
Avar lepi hegedűdet,
köd takarja már vonód,
kikeletig nem hallhatjuk
a víg tücsök-nótaszót…
Be szép volt! A csillagok is
azt hallgatták odafenn,
s talán néha táncoltak is
égi aranyréteken.
Így búcsúztak a tücsöktől…
Szél zúg, jő a zivatar:
nyári tücsöknóta után
búcsúztató őszi dal.
ZELK ZOLTÁN: VARJÚNÓTA
Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
Röpülni kél
nagy szárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül –
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső,
fát verdeső –
fázik a táj,
kár érte, kár.
PETŐFI SÁNDOR: ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
NÁDOR TAMÁS: SZEPTEMBER
Aranylabda szisszen:
leereszt a nap,
hegy mögé szuszogja
a hulló nyarat.
Kiürült a pálya,
nincs nézősereg:
szélbe szállingóztak
a falevelek.
Csak a sárga gyep van,
rajta tűz nyoma,
nyár üszkét szaglássza
egy ázott kutya.
ZELK ZOLTÁN: OKTÓBER
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de o vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.
KÁNYÁDI SÁNDOR: NOVEMBERI VERSELŐ
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.
