TAVASZI GYEREKVERSEK
SZABÓ LŐRINC: TAVASZ
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
BENEY ZSUZSA: TAVASZ
Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
OSVÁT ERZSÉBET: NYÚJTÓZIK A TAVASZ
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol: – Jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
ZSADÁNYI LAJOS: KIPP-KOPP
Kipp-kopp Mogyoró.
Tavaszt hív már a rigó.
Kipp-kopp Kalapács.
Jókedvű már a kovács.
Kipp-kopp kert alatt.
Róka viszi a ludat.
HÉTVÁRI ANDREA: KELTEGETŐ
Föld mélyén szendergő,
csillagfürt, ébresztő!
Ébresztő – csing-ling-ling –
szél szárnyán záport hint.
Álmából ébredve
fölnyílik fénykelyhe,
fénykelyhe fölnyílik,
csengőszó hallatszik.
Szendergő vadrózsa,
házadban alszom ma.
Szép orcád tündöklő,
szirmodról álom jő.
Nagy újság van, Gyerekek!
A Százlábú felébredt!
Átaludta a telet,
pislákolva nyit szemet,
s nagy vidáman lépeget.
Mit is mondtam? Lépeget?
Emel lábat eleget!
Ötven ballal, ötven jobbal
előbb tipeg, aztán nyargal.
Köszönti a Kikelet,
ő meg visszainteget.
Ránevet a Napsugár
s piros Katicabogár.
ZELK ZOLTÁN: IBOLYA
Ibolya, ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába’.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke tavasznak!
DONKÓ LÁSZLÓ: TAVASZ ÉKE
Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
WEÖRES SÁNDOR: A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
„Kibujás vagy bebujás?
ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés de nehéz!”
