Tavaszi versek

TAVASZI VERSEK

SARKADY SÁNDOR: TAVASZVÁRÓ

GYENES ISTVÁN: TAVASZKÖSZÖNTŐ

Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.

DRÉGELY LÁSZLÓ: A TAVASZ HÍVÁSA

Sándor, József, Benedek,
vártunk rátok eleget,
sok volt már a télből,
hóból, hideg szélből-
hozzatok meleget,
zöldellő rügyeket,
madár dala szálljon,
lepke táncot járjon,
süssél nap, fényes nap,
hozz meleget mindennap!

BALOGH JÓZSEF: TAVASZ

Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.

Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.

ZELK ZOLTÁN: HÓVIRÁG

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

GAZDAG ERZSI: A  HÓVIRÁG ÉNEKE

Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

CSANÁDI IMRE: IBOLYÁSZÓ

Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.

Hegy, völgy,
domboldal,
éled édes illattal.
Illattal
édessel,
szívig szerelmetessel.

Lányok
nevetnek:
ibolyászni
mehetnek;
legényekre
lelhetnek.

BARTOS ERIKA: KELEPELŐ

Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.
Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.
Kelep-kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág,
Várja már a gólyákat egy
napsütötte ország.
Kelep-kelep, itt van az ősz,
nekivágnak délnek,
visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!