Téli és karácsonyi versek

TÉLI ÉS KARÁCSONYI VERSEK

WEÖRES SÁNDOR: SUTTOG A FENYVES

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget és az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jó,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

WEÖRES SÁNDOR: SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.

FÉSŰS ÉVA: HÓESÉSBEN

Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésében vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked?
Fatető! Fatető!
Deszka madáretető.

GAZDAG ERZSI: HULL A HÓ

Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön!

Parányi ökörszem
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
“Süt még nap a nyáron!”

FÉSŰS ÉVA: ÁLMODIK A FENYŐFÁCSKA

Álmodik a fenyőfácska
Odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
Ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
Gyertya lángja lobban,
Dallal várják és örömmel
Boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az,
Hogy mindenki szívébe
Költözzék be Szent Karácsony
Ünnepén a béke.

SZŐNYI ZOLTÁN: KARÁCSONY

Felhőanyó hullat pelyhes hócsibéket,
Betakarják lágyan a messzi vidéket.
Tapadnak az ágra, megülnek a rácson,
Fehér fényben úszva itt a szép karácsony!

Mintha minden fácska porcukorból volna,
Hófehér mezőkön ezüst csengő szólna.
Boldog minden ember kerek egy világon,
Csakhogy itt vagy végre, gyönyörű karácsony.