Versek színekről

Versek színekről

Osvát Erzsébet: Milyen színű?

Kék, kék, kék.
Kék az ég.
Babám szeme s a nefelejcs
az is kék.

Zöld, zöld, zöld.
Zöld a fű, a falevél.
Zöld a fürge
kicsi gyík,
kezed közül kisiklik.

Piros, piros, piros.
Piros a cseresznye,
ribizli, málna.
Megtelik gyorsan
Peti kosárkája.

Fekete, fekete, fekete.
A korom fekete.
Szép, tiszta ruhádat
nehogy bepettyezze!

Sárga, sárga, sárga
kanári madárka.
Rigó is van sárga,
most szállt épp az ágra.

Fehér, fehér, fehér
a jó búzakenyér.
Fehér a hó
és az irka,
ha nincs benne irka-firka.

Mentovics Éva: Színes kavalkád

Színes festék, tarka tinta
képet fest a rajzpapírra.
Szorgalmas, kis gyerekkezek
pingálják a festményeket:

Kék tinta van az irkámba’,
rózsaszín a babám lába.
Sötétbarna a fák törzse,
piros masnit hord az Örzse.

Zöld színű a selymes pázsit,
szürke macska nagyot ásít.
Sárga a Nap karimája,
lilát nyílik a szép mályva.

Halványkék a nyári égbolt,
bolygónk körül üde szép folt.
Hófehér a felhők fodra,
akárcsak a habos torta.

Fekete a kéménykorom,
koszos leszek, ha megfogom.

Szilágyi Domokos: Táncol a sárga

Táncol a sárga,
nyekereg a kék,
brummog a barna,
megered az ég.
Vicsorog a rozsdás,
lobog a piros,
fenyeget a fekete,
kikap aki rossz!

Székely Dezső: Színes ceruzák

Kaptam egy doboz
színes ceruzát.
Hányféle színből
állhat a világ;

Próbáljuk ki, mert
hamar este lesz.
Minden ceruza
rögtön élni kezd,

ha elindítom
most a rajzlapon,
s a nagyvilágot
ide rajzolom:

fehérrel havat,
kékkel meg a tavat,
pirossal kendőt,
zölddel kerek erdőt,

arannyal napot,
barnával kalapot,
feketével füstöt,
sárgával rézüstöt,

ezüsttel egy ezüsttallért,
meg egy ezüstróka gallért,

s lilával, mert szebb nem lehet,
aláírom a nevemet.